Lassan befejeződik a felsőoktatási jelentkezések leadásának időszaka. Mint a Károli Gáspár Református Egyetem nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai Karának dékánhelyettese, mit üzensz azoknak, akik ezekre az utolsó napokra hagyták a jelentkezéssel kapcsolatos döntések meghozatalát?

Elsőként azt a meggyőződésemet szeretném megosztani velük, hogy elhivatás és küldetéstudat hiányában a tanulás és munka világának egyetlen területén sem lehet maximumot nyújtva helytállni és teljesíteni. Így van ez a szakmunkás és az akadémikus esetében is. Éppen ezért jó, ha döntésüket úgy hozzák meg, hogy az összhangban legyen az Úristen akaratával. Talán ennek az elkérése a legfontosabb.

Másodszor, érdemes kinek-kinek az álmok világa helyett a realitások talaján maradva felmérni lehetőségeit, és ennek alapján jelölni meg a felsőoktatási intézményt, vagy intézményeket. Az elmúlt évek felvételi pontszámai ebben segítségül lehetnek. Legalább ennyire fontos az, hogy mindenki kikérje középiskolai tanárainak, osztályfőnökének véleményét is.

Harmadszor, érdemes a jelentkezéseknél végiggondolni azt, hogy az elmúlt esztendőkben divatos szakok esetében milyen lesz néhány év múlva a munkaerőpiaci kereslet. Előfordulhat ugyanis, hogy a ma divatszakmának minősülő, kimagaslóan jó keresettel kecsegtető pályák annyira telítetté válnak, hogy bajos lesz azokban az elhelyezkedés. Ugyanakkor néhány, napjainkban mellőzött terület a jövőben kurrensé és keresetté válhat. Csak példaként említeném, hogy az elmúlt évek óvoda- és iskolabezárásai miatt az óvó és tanító szakokra egyre kevesebben jelentkeztek, ugyanakkor a sok helyütt már óvodai férőhely-hiánnyal küszködő települések, városok példája előrevetíti, hogy az említett két szakma a közeljövőben nagyon is keresetté válhat.

Negyedszer, hasznos lehet mindenkinek mérlegelni anyagi lehetőségeit, hiszen a három éves alapképzések után az állam az MA képzésbe kerülőknek csak 30%-át finanszírozza. A diákok fennmaradó 70%-a csak költségtérítés ellenében folytathatja egyetemi tanulmányait. Sokak számára tehát előnyösebb lehet olyan BA szak választása, mely a munkaerőpiacon azonnal hasznosítható végzettséget ad.

Milyenek a Nagykőrösön végzett hallgatók elhelyezkedési esélyei?

A mai viszonyokhoz képest igen jók. Végzett hallgatóink között igen magas (90%) a pályán maradási arány. Több, mint 250 olyan volt hallgatónk van, aki egyházi intézményben – iskolában, szeretetotthonban – dolgozik. Mások világi intézményben helyezkedtek el, de szeretetből és hitből egyházi tevékenységet is végeznek gyülekezeteikben.

A politika és a társadalom lassan többmilliós lélekszámú leszakadó társadalmi csoportok integrációját várja az alapszintű oktatástól és a szociális szférától. A nagykőrösi képzések ezek szerint épp az ország legégetőbb problémáira keresik a megoldást. Tapasztalataid szerint mennyire érzik a diákok és a tanárok e felemelő feladat megtisztelő súlyát?

A feladat és a felelősség hihetetlenül nagy. A tanulmányi idő alatt ennek a súlyát, ha úgy tetszik „terhét” is át próbáljuk adni diákjainknak – természetesen azzal, hogy annak az óriási kihívásnak, mely rájuk vár, megfelelni csak biztos hittel lehet, tudva, hogy van Valaki, aki alkalmatlanságunkat alkalmassággá formálhatja, erőtlenségünk pedig az Ő ereje által lesz nemzet- és egyházépítő erővé. Nem véletlen az, hogy főiskolánkon a nappali tagozatos hallgatók világi szakjuk mellé (tanító, óvópedagógus, szociális munkás) egy egyházi szakot (hittanoktató, diakónus, kántor) is felvesznek – egyházi szak önmagában is végezhető: így ugyanannyi képzési idő alatt két diplomát is szereznek. Ez egyfelől az intézmény egyházi jellegét garantálja, másfelől pedig hallgatóink későbbi elhelyezkedési esélyeit javítja. Sőt, aláhúzza azt a meggyőződésünket, hogy az egyházépítés ma már nem képzelhető el gyülekezeteinkben a lelkipásztorok munkatársai nélkül, illetve a nemzetépítés is elképzelhetetlen hívő értelmiség nélkül.

A legnagyobb múltú nyugati egyetemek ereje – többek között, és egyebek mellett – a kiscsoportos, tutoriális képzésben van, nálunk pedig egyre többen panaszkodnak a felsőoktatás eltömegesülése miatt. Szerinted hogyan tudja magát ebben a légkörben egy kis létszámú, vidéki, ráadásul egyházi főiskola vonzóvá varázsolni?

Főiskolánknak nem kell magát vonzóvá varázsolnia, hiszen pontosan az általad említett dolog miatt az. Egy nagy felsőoktatási intézményt is megjárt diák mondta egyszer: „Olyan jó, hogy itt nem csak egy szám vagyok!” Ez mindent elmond. Némi büszkeséggel említeném, hogy egy nemrég készült országos felmérés szerint a tanár-diák kapcsolat minősége tekintetében főiskolánk az elsők között van.

Intézményünk családias jellegéből következik az a nagyszerű lehetőség is, hogy nemcsak intézményként, oktatási organizációként, hanem gyülekezetként, élő organizmusként, Krisztus nagykőrösi főiskolás népeként értelmezhetjük magunkat. Ez pedig olyan többlet, ami nemcsak a hétköznapok terhét alakítja áldások forrásává, hanem országos vonzerőt biztosít főiskolánknak.Lehet, hogy bizonyos esetekben igaz, hogy az eltömegesülő képzéssel a színvonal is csökkenni kezd. Mégis azt gondolom, hogy Nagykőrös sőt, az egész Károli Gáspár.

A Református Egyetem olyan hely, ahol mindnyájan azoknak az intő szavaknak a szellemében végezzük oktató-nevelő munkánkat, melyeket Csikesz Sándor egykori teológiai professzor mondott: „Az Universitas a magyar nemzet szellemi pénzverdéje. Minden kiadott diploma, mely mögött nem áll megfelelő fedezet, szédületes arányú, bűnös bankóhamisítás a nemzet szellemi, erkölcsi tőkéje ellen.”